Hírek

Korán a csúcsra ért, és bár, már nem csak ő sportág egyetlen világbajnoka, Lengyel Béla mindig a sportág első vb-győztese marad. A Ferencváros játékosával a szerencsefaktorról, hullámvölgyekről, akaratról és égi segítségről is beszélgettünk a közelgő nemzetközi verseny, a IV. Hungarian International Footgolf Open előtt.

„Játsszunk egy jót!”

A sportág első világbajnoka, Lengyel Béla

– Mindenkinek az ugrik be Lengyel Béla név hallatán, hogy ő a sportág első világbajnoka. Ugorjunk vissza az időben 2012-be, amikor ott állt az első vb első rúgása előtt, mire gondolt?
– Egy sima verseny volt, amin voltak külföldiek. Nem dolgozott bennem különösebb drukk. Tudtam, hogy vannak nálam jobb rúgók, és ugyan magyar győzelmet reméltem, de nem magamra számítottam első körben. A többiek szúrták el, nem én nyertem meg a vb-t. Úgy mentem neki, játsszunk egy jót, és legyek ott az élmezőnyben.

– Látva az idei világbajnokság mezőnyét, mondhatjuk, hogy könnyebb dolga volt, mint Christian Oterónak, a 2016-os győztesnek?
– Ismertem a mezőnyt, kevesebben is játszották ezt a sportágat, és megfelelő önbizalommal vágtam neki a 2012-es vb-nek. Ez viszont rakott rám egy terhet a következő években, teljesítménykényszer alatt játszottam, de a 2013-as és 2014-es évre nem panaszkodhatok, rendre dobogón végeztem, ahol elindultam. A 2015-ös évről ez már nem mondható el, de igyekeztem idén januárra, az argentin világbajnokságra összekapni magam. A realitás azonban az volt, a címvédésre kevés az esély. Sok utazás után egy másik kontinensen kellett játszanunk, és mivel szerintem ez a játék ötven százalékban tudás, ötvenben szerencse, nem is jött össze. Az első húsz helyet céloztam meg, ettől azonban jelentősen elmaradtam.

– A megnyitó ünnepségen ön hozta be az első világbajnoki trófeát, majd tette le azzal a tudattal, letelt a négyéves uralkodása. Minden az arcára volt írva.
– Ez sportolóként nagyon nehéz pillanat volt, még ha amatőrök is vagyunk. Mostantól Oterón van a teher, neki kell ennek megfelelni.

„A kényelmességem bukást eredményezett”

– Amatőr sportág?
– Végül is, nem ebből élünk. Az első vb után heti egy-két alkalommal jártam gyakorolni és volt néhány nemzetközi verseny. Ez elég volt ahhoz, hogy topon maradjak. Ez megváltozott, egyre több jó játékos csatlakozott, akik szabadidejüket arra áldozták, hogy minél jobbak legyenek. Európában is van húsz-harminc olyan játékos, aki bármikor képes nagy versenyt nyerni. A sportág is jó irányba fejlődik, pont ott tart, ahol lennie kell. Egyre több a verseny, sokan csatlakoznak akár verseny-, akár hobbiszerűen világszinten. Lassan eljutunk oda, hogy hetente lesz rangos nemzetközi verseny, és már a játékosok szelektálhatnak, melyikre akarnak elmenni. Egyre több pénz van benne, haladunk a profizmus felé. A golffal való kapcsolat már önmagában ott hordozta a pénzdíjak lehetőségét, amik sorra meg is jelennek és lesznek nagyobbak az összegek. A footgolf látványos, és nem megbántva egyetlen sportágat sem, de könnyebben el tudnám képzelni az olimpián, mint némelyik sportágat. De ez még időbe telik. Egyet sajnálok igazán, hogy koromból adódóan nem tudtam fiatalabban elkezdeni footgolfozni. Harmincévesen könnyebben felvenném a versenyt a mezőnnyel.

Ha tél, ha nyár, játszani kell

– Mégis, két éve, a nyolc bajnoki fordulóból hetet nyert, egyen pedig második lett, azon is holtversenyben, csak a 9-6-3-1 szabály miatt végzett másodikként.
– Nagyon ment akkor, tele voltam önbizalommal, tíz-tizenöt méteres rúgásoknál meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyhatom. A 2015-ös évben fejben ez megváltozott, megremegett a lábam. Ez is mutatja, nem vagyok profi. A 2014-es sikerszériában is volt szerencsém, de tele voltam önbizalommal. Akkor sem én voltam a legjobb, de én akartam a legjobban és a szerencse velem volt. Utána elpártolt mellőlem, nem jártam ki gyakorolni, mert elhittem, hogy így is a legjobb lehetek, nem kényszeríttettek nagyobb erőbedobásra. A kényelmességem bukást eredményezett.

– A klubváltás is belejátszott?
– Világéletemben Ferencváros szurkoló voltam. Az, hogy az FTC footgolf szakosztálya megalakult, de nélkülem, ellenérzést váltott ki bennem, és az dolgozott bennem, akkor is megmutatom, mit tudok, mint EMFGSE játékos. Amikor hívtak, azonnal mentem, úgy éreztem, hazaértem. De ez pont arra az időszakra esett, mikor már nem ment úgy játék, ez pedig nem volt méltó a Fradihoz. Hogy jó váltás volt-e, azt majd az idő eldönti.

„Érezzük Hangya jelenlétét”

– Évről évre hazánkba is ellátogat a világ élmezőnye, október első hétvégéjén ez már a negyedik nagy nemzetközi verseny lesz Kisorosziban. Mi változott az elmúlt esztendőkben?
– Gelencsér Gábor főszervező évről évre előrukkol valamivel. Tavaly például már két pályán játszhattunk a hétvége során. Ez sok szempontból a bázis, egyfajta otthona a nemzetközi footgolf társadalomnak. Mindenki itt akar nyerni, és nagyon sok barátság köttetett Magyarországon. Nem tudok belekötni semmibe, folyamatos a fejlődés ezen a szinten is.

– Az idei versenyt beárnyékolja a szövetség alelnökének, Hankó Péternek a halála. Hogy érintette a szomorú hír?
– Azon túl, hogy a szervezésben nem tud segíteni Gáboréknak, mindenkinek nagyon hiányzik. Nagyon közel álltunk egymáshoz. Akárhol játszottunk, mindig pluszt adott a jelenléte. Ha nem ment, akkor is bíztatott, ellátott tanácsokkal. Szinte edzőm volt, kívülről látta, hogy mennyire fekszik ez a játék nekem, és segített apró ötletekkel. Minden játékos nevében mondhatom, hogy érezzük Hangya (Hankó Péter – a szerk.) jelenlétét, és hogy segít nekünk a pályán a nehéz szituációkban.